Én is taxis vagyok….

Én is taxis vagyok….
Megosztom

Újabb olvasói leveleket kaptunk, ebből egyet közre is adunk, amely a napokban érkezett egy kollégától. Köszönjük. Ezek szerint valamit csak jól csinálunk.

“Megnéztem az ATV „csodás” videóját. Talán nem kellett volna.  Látszik, hogy legalább annyira hozzáértő emberek rakták össze, mint a rendeleteket. És az is látszik, hogy igencsak felhígult a taxis szakma, de alapjában véve az egész társadalom.

Egykoron taxisnak lenni még státusz volt. A sok hivatali dolgozó, a gyári munkások „8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás” világában egy kis szabadság, egy csipetnyi kötetlenség. Egykoron még a taxisok köszöntek egymásnak, nem csak a saját brancsukba (értsd: egyazon fuvarkufár rabszolgaseregébe) tartozóknak, igaz, akkor még nem nagyon volt más, csak Főtaxi, aztán jött a City, a Gábriel….Legendás cégek, egész korrekt vezetéssel, egymásért kiálló kollégákkal.

Akkor még, 1990-ben, amikor a kormány kitalálta a 65 %-os benzináremelést – persze nem akart hozzá tarifaemelést is csatolni – százak mentek utcára, és bizony a társadalom nagy része is kiállt a taxisok mellett. Ételt hoztak, vizet, teát, és vállalták a gyaloglást is, mert tudták, ha más nem is, de a taxisok mindig összefognak, és képesek kiharcolni, amit akarnak. Szép, akár még dicső is mint múlt? Nézzük mi maradt belőle, ugorjunk egy nagyot.

Jött az Über elleni tüntetés. Akkor is megmozdult jó pár taxis, ahhoz épp elég, hogy kissé megbolygassa a város életét, és felhívja a figyelmet, itt valami nagyon nincs rendben. Ott is volt étel, ital, közös fagyoskodás, és volt sok „kolléga”, aki örült, hogy így talán eggyel több fuvar esik majd le neki. Volt olyan, amelyik pofátlanul, utassal próbált keresztül hajtani a sztrájkolók útzárján. És megjelent a politikus is, aki a taxisok hátán akart felmászni, és pár plusz szavazatot szerezni.

Eltelt röpke négy év. Az Über ment, jött helyette Bolt, és jött helyette suttyomban, viberen szervezett illegális fuvarozás. Fehér rendszámos kamu-taxikkal van tele a város. A Főtaxi a repteret fogja, meg a fél belvárost, közben pfujol a hiénákra, akik meg az Oktogont, a Deákot, stb. Az Über-ügyben még a taxisok mellé álló kormányzati és  városvezetési erők mostanra némán szemlélik nem túl áldásos munkájuk hatásait.

Mindenki pfujol mindenkire, a céges a függetlenre, a független a cégesre, és nincs az az isten, hogy összefognának, mert valami bizony rohadtul nem jó. A benzinárak a blokád óta eltelt 30 évben nem 65, de 650 vagy még több százalékot emelkedtek, a biztosítások díja évről évre ugrik egy jó nagyot. Rendeletekkel kényszerítenek újabb és újabb autók vásárlásába, aki pedig nem venni akar, hanem bérelni, azt belekényszerítik a heti bérlés díját folyamatosan felfelé tornázó, játékos cégek csapdájába, ahol akkor is fizetned kell, ha éppen corona-vírusban haldokolsz. Akárcsak a fuvarkufároknál, de hát ezt már jó párszor leírták.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem még idén nem sikerült pénzt letennem a konyhaasztalra. Nyögöm a leadót, a bérleti díjat, a pacsipénzt, de bizony van, hogy asszonytól kell pótlást kérnem ahhoz is. Pedig dolgozom, kinn vagyok, nyomom az ipart 12-14 órában. Most pedig okos és nagyon innovatív, zöld és menő, hiperérzékeny liberális politikusaink, az új városvezetés rendrakást és tarifacsökkentést lenget be, a belváros lezárását (ahová, most borítékolom) csak Főtaxi és az Elit mehet majd be. Igen, csodálkozhattok, de pár darab „behajtani tilos” alatt „kivéve engedéllyel” KRESZ táblával simán meg fogják oldani. Még a földből előbújó mechanikus kütyük nélkül is megoldható, amire most még gondolni sem mertek.

Már megint hozzá nem értő, taxit csak a moziban látott elit fiúcskák döntik el, hogy mi a jó a taxisnak, mitől jó a pesti taxi. (Bár elfigyelve a folyamatokat akadnak azért bőven „jó szándékú” súgók). Mondjuk az, hogy kinek jó, az senkit nem érdekel, ahogy az sem, a BKV szintjére lezüllesztve a szolgáltatást ismét kinek lesz finom falat. Megint lesznek olyan rém fontos baromságok, mint anno Tarlós papa alatt a sárgítás, ami csak arra volt jó, hogy százezreket rántson ki a taxis zsebéből, és toljon bele pár csókos cég tulajdonosának a zsebébe.

És senkit nem érdekel. Puffog mindenki a fotelből, írogatják a nagyon kemény, fenyegető, erős kommenteket a facebookon, megkockáztatom, néha pár elvetélt, és már az első gondolat pillanatában halott megoldási javaslat is felbukkan. De az, hogy felemelje a rottyos seggét, lerázza a hasáról a kocsiban, kutyafuttában, két ezerforintos fuvar között elmajszolt szendvicse morzsáit, és kiálljon magáért, esetleg a kollégákért, senkinek nem jut eszébe. Inkább megvonja a vállát, és azt mondja, „akkor megyek a Főtaxihoz, vagy a Bolthoz”, közben pedig eszébe sem jut, hogy pontosan ez a cél. Egy karámba terelni a birkákat, és modern rabszolgaként kizsigerelni, nehogy ideje maradjon esetleg élni.

Fuvardíjcsökkentés = több utas (szerintük) = több munka. De nem több pénz a taxisnak, csak még több deréknyüstölő, idegtépő óra a kocsiban, az egyre elvetemültebb pesti forgalomban, ahol közlekedési kultúráról már rég nem beszélhetünk, de a „szabályok” szó hallatán is azt hiszik, hogy káromkodsz.

Legalább a Boltosoknak nem fáj semmi, mert nem is értenek semmit. Ugye, milyen áldásos tud lenni néha a butaság? Csak az a fontos, hogy cégük megpromózza őket már a repülő landolásának pillanatában, hogy egész Európát telenyomták Über-utód, de legalább nagyon innovatív megoldásaikkal, és mindenkinek elmondták, hogy le ne intsenek taxit az utcán, mert mind belehalnak.  Erről is írtak már a Sárgalázosok, de vajon volt, aki elolvasta? És futkároznak, boldogan, pár ezer forintért, mert a százalék jobban hangzik, mint a fix leadó. Tisztára a taxizás Tescója címre hajtanak. Illetve már megkaphatják, simán kiérdemelték ők is, a teszkógazdaságos kutyaszar mellett.

A taxisokat meg vérremenő droszt-harcokba kényszerítik bele, ha haza szeretnék vinni a családnak a rezsire, meg a vajas kenyérre valót. Sonkáról azért már ne álmodjanak, az úri huncutság egy rabszolga számára! Embert ember ellen, kollégát kolléga ellen hangolnak, hogy véletlenül se legyen összefogás, véletlenül se legyen összetartás. Amúgy sem lehet egy napot sem megállni, mert ketyegnek a kifizetendők keményen. Úgyhogy talán mindegy is.

Pedig csak egy pici kellene, hogy mind megférhessünk egymás mellett, és ne a túlélésért, a leadókért szaladozzunk, hanem az életért. Valahogy úgy, ahogy egykoron, a Gábrielnél, a Főtaxinál és a többinél. Pár száz vagy ezer, felemelt rottyos segg, kinyújtóztatott derék és láb, mondjuk valahol a város közepén, vagy hidakon, tereken. Ahol fáj. Ahol végre az emberek és a taxisok pofájába kiabálhatod: taxizni nem kötelező, köcsög. A taxi olyan, mint a jó konyak, a finom szivar, a Davidoff kávé. A taxi kényelmi szolgáltatás, amiért egy BKV jegy áránál többet kell kifizetni.

Lassan el kellen dönteni, kik vagytok ti valójában. Merthogy lehet, taxisnak hiszitek magatokat, de csak picike rabszolgák vagytok, akiknek fejével-szívével-egészségével-életével gazdáik és a politikusok focimeccset játszanak a nagy pénznyelő grundon.

Nos, drága, már-már a Stockholm-szindrómára emlékeztető kedves taxis társadalom! Ne ringassátok magatokat illúziókba, meg a tisztesség álszent látszatába. Bizony, ti termelitek ki a fuvarkufárjaitok számára havi rendszerességgel a vendéglátó helyek, a szállodák, aszórakozó helyek, stb. részére jutó kenőpénzeket. Bizony, feketén. A BKK és a teljes hivatali apparátus tudomásával természetesen, és az ezért cserébe kapott taxis nyúzó rendeleteivel együtt. De ti termelitek ki a Bolt/Taxify országból kimentett pénzeit is, igen, csak úgy a Tesco és a többi multi mintájára. Nem nagyon van itt senkinek joga hiénát, meg egyéb jogtalanságokat kiabálni.

Ezeket a pénzeket viszont akkor is elő kell majd teremtenetek, ha teszem azt egy, esetleg két fuvarkufár marad. Ahogy akkor is le kell tennetek az asztalra, amikor éppen otthon fetrengtek betegen, amikor nyaralni mentek, vagy asszony szül. Mert lehet szabadnapotok, de annak is ára van. De hogy ne örüljetek milyen jó is lesz majd a kizárólagosság, azért gondolhattok arra is, mennyi lesz majd a “takkdíj”, a leadó ebben az esetben. Ugyanis ez a rendszer nem úgy épült ki, hogy az effektív munkát végző érezze jól magát!

És tényleg már csak azon meditálok, ha valamilyen módszerrel elérnék, hogy egy darab társaságon kívüli (még véletlenül se hiéna) sem maradna, kinek, minek a látszata mögé bújva folytatnák a manipuláló, félrevezető, kártékony üzelmeiket?

Megoldás van, békés megoldás, az emberekben ellenérzést nem kiváltó megoldás. De gyanítom, annyi lenne itt a sunyi és alattomos „sztrájktörő”, hogy erre már rápróbálni sem érdemes. Marad hát az utca, a „majd lesz valamilyen” tarifa, a céges rabszolgaság, amely – ebben biztosak lehettek – ahogy nő majd a csökkent áras fuvarok száma, úgy növeli a leadót. Nem csak a tagdíjat, az összest. Persze ahogy pár fiatal titántól már hallhattuk a roppant felelősségteljes hozzáállást, legfeljebb mennek máshova dolgozni. Valamiért úgy érzem, nem lesznek már – nem túl sok idő múlva – 20-30-40 évet a szakmában eltöltött idővel büszkélkedhető taxisok. Igaz más szakmában sem nagyon. De ennek legalább a rém trendi, lassan a szarást is applikáción keresztül kivitelező ifjak csak örülhetnek.”