A koronavírus és a taxisok

A koronavírus és a taxisok
Megosztom
  •  
  •  
  •  

A média is foglalkozik a taxisok problémáival. Ma éppen a hunhir.info portálon jelent meg cikk rólunk.

A koronavírus járvány előszelét már az év elején érezték a pesti taxisok. Munka az évnek ebben a szakaszában amúgy sem túl sok van számukra, de az idei január-február még kevesebbet adott. Márciusban pedig robbant a pandémia-bomba, és kétségbeesett fejvakarás kezdődött. Szinte egy hét alatt esett a nagyon minimális forgalom a nulla közelébe. A még kicsit mocorgó piac a kijárási korlátozások bevezetésével szinte megszűnt létezni.

Ezzel szinte egyidőben pár eltökélt, sokat szidott és „hiénának” csúfolt független szolgáltató meghirdette a „Taxisok a védekezésért” akciót. Egy Facebook-csoporton keresztül ajánlják fel szabad kapacitásukat, anyagi kereteik és erejük mértékéig a védekezésben részt vevő egészségügyi dolgozóknak, rendőröknek, katonának, ingyenesen. Szeretnék őket abban támogatni, hogy minél gyorsabban, a lehető legkevesebb átszállással, így a vírussal való találkozás esélyét minimálisra csökkentve tudjanak bejutni a munkahelyükre, valamint hogy az elhúzódó szolgálatok között több idejük legyen pihenni.

A csoport működik, küzdenek, amíg bírják, bár napról napra egyre többen esnek ki a sorból, és kényszerülnek otthon maradni.

A fővárosi taxizás bizony nem egyszerű dolog. A laikus csak a sárga autókat látja, különféle matricákkal, de a mögöttük meghúzódó, igencsak eltérő foglalkoztatási formákat, a cégek közötti eltérő lehetőségeket és bekerülési „feltételeket” nem. A társadalom többsége általában sztereotípiákat ismer a taxisokról, számukra a független szolgáltató a hiéna, pedig a taxis társadalom ebben is különbséget tesz, és a valódi hiénákat a függetlenek is elítélik. Az idősebb korosztály számára a taxi a Főtaxi, a fiatalok az innovatívat keresik. Pedig ha jól megnézzük, mind egyforma. Mind sárga, és mind ugyanazzal a hatósági tarifával megy, még ha a média időnként – fizetett reklámként – ennek az ellenkezőjét is sugallja.

Ami hatalmas különbség a sok-sok pesti taxis között, az az autóban ülő ember. Annak élete, és az a keret, amelyben a szolgáltatást végzi, és ehhez kapcsolódóan a kiadásai, költségei is eltérőek.

Mivel a válság a turizmushoz és vendégátáshoz kapcsolódó ágazatokat érte el legelőször, így a taxisok is ebben az első körben voltak, hiszen munkájuk szervesen kapcsolódik a fenti ágazatokhoz. Bár a miniszterelnök már az első pillanatban gondolt a taxisokra a KATA-könnyítéssel, ő sem ismerheti a pontos helyzetet (és ez nem is feladata), és nem tudhatja, hogy hányféle más foglalkoztatási forma létezik még az ágazaton belül.

Gondoljanak csak bele abba, hogy bizony vannak olyan, a taxis szakmában droidnak nevezett szolgáltatók, akik havi 250-300 ezer forintért bérlik autójukat, miközben a bérautó kiadója napi 2 órás bejelentéssel „foglalkoztatja” őket, havi 20 ezer forint fizetésért. Ugye, hogy van itt egy kis „kanyar”, némi kis adócsalás? Már csak az a kérdés, ki a csaló? A rabszolga, aki az autót vezeti, vagy aki belehajszolja őt ebbe a kényszerű munkavállalási formába? Miközben „alkalmazottak”, nekik kell fizetniük a kocsi bérleti díját, de még saját járulékaikat, és a könyvelőt is, akit a cég „helyettük” alkalmaz. Bájos felállás, nem?

Emellett még fizetik a fuvarszervező cégek felé a havi nagyjából 100 ezer forintos tagdíjat. Az a taxis, aki a jobb időkben havi bruttó 1,3 millió forintot keresett, heti hat napot dolgozva, napi 14-16 óra munkával, jó esetben haza tudott vinni a családjának 300-350 ezer forintot. A többi mind a költsége volt. Mostanra azonban már nincs bevétel, de a költségek maradtak.

Elsőként a fent említett bérautósok hullottak ki. Autóik bérleti díját már az első hét után nem tudták kitermelni, sem járulékaikat, így az autókat leadták, a munkáltató kijelentette őket.

Az ő érdekeiket pedig nem képviseli senki, semmilyen formában. Igaz, Nagy Elek, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, aki egyben a Főtaxi tulajdonosi körének tagja benyújtott egy bő lére eresztett „javaslatcsomagot” Bártfai-Mager Andrea, nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter asszonynak. Őt jelölte ki miniszterelnök a kárenyhítési folyamat koordinálásra.

A taxisokkal vállvetve mi is két napon át próbáltuk megtalálni, hogy Nagy Elek javaslatában hol találunk a taxisok számára értékelhető ötleteket, hiszen a kamara elnökeként legalább a vállalkozóként dolgozó taxisok érdekeit is kellene képviselnie. Abban reménykedtünk, hogy mivel egyrészt a Főtaxi tulajdonosi körében is benne van, valamint a BKIK másik elnökségi tagja, Reich Ádám szintén a Főtaxi egyik vezetője, talán lelünk némi utalást az alkalmazottként dolgozó taxisok helyzetére vonatkozóan is.

Bár állítólag javaslataik az általuk gyorsan körbeküldött kérdőíven alapszik, ami – valljuk be – értékelhetetlen és erősen diszkriminatív, ráadásul a probléma szempontjából irreleváns kérdéshalmazt tartalmazott, ő még ezt is képes volt reprezentatív mintaként feltüntetni. Javaslatcsomagja igen innovatív, hemzseg olyan szavakról, mint “startup”, “Zrt”, “kötvény”, “leányvállalat”, “GDP” és “likviditás”. Miközben a milliárdjain ücsörög, üresen álló szállodáját karanténnak ajánlja fel, nem nagyon hatja meg, hogy a mezei taxisokat, akik jelentősen hozzájárultak vagyonához, sokkal jobban izgatják az olyan kulcsszavak, mint “kenyér”, “étel”, “munka”, “számlafizetés”, “létezés”. Ahogy az sem hatja meg, hogy nem minden taxis egyéni vállalkozó. De ők nem is számítanak ezek szerint.

Ám azok a taxisok, akik a védekezésben saját, utolsó tartalékaikat sem sajnálva segítenek, összeálltak és önszerveződésbe tömörülve, mindennemű szakszervezeti, egyesületi háttér nélkül nagyon komoly javaslatcsomagot küldtek be szintén a miniszter asszonynak. Olyan javaslatcsomagot, amely valós problémákra való megoldási javaslatokat kínál.

Olyan javaslatokat, amelyek nem kerülnek a kormánynak milliárdokba, sok esetben egyetlen fillérbe sem, ám három fázisban megvalósítva nagy segítséget jelentenek egyrészt a sofőrök túlélésében, másrészt a szakma megtisztulásában, elvesztett  renomájénak helyreállításában, valamint az úgynevezett „hiéna-probléma” kezelésében. Olyan javaslatcsomagot állítottak össze, mely lehetővé tenné, hogy a gazdasági élet újraindulásával a fentebb említett sofőr normális munkaidővel, egészségét és családi életét is megóvva ne bevétele alig 30 százalékát vigye haza, különféle pénzlehúzó, adócsaló vállalkozások zsebébe tömve a maradék hetvenet. A javaslatcsomag a taxis szakmában áramló fekete pénzek „kifehérítését” is megcélozta, hiszen ez mind lehetőséget adna nem csak a mostanra nagy számban munkanélkülivé vált és tartalékok nélkül maradt taxisok kártalanítására, de az államkassza feltöltésére is.