Nők és a taxi

Nők és a taxi
Megosztom
  •  
  •  
  •  

300 nő kerül a taxik kormánykereke mellé – beszélgetés az első jelentkezőkkel

A női taxisofőrökről szóló írás először az Autó-Motor 1950/5-ös számában jelent meg.

Az újságokban s a rádióban napokon keresztül olvashattuk és hallhattuk a felhívást: az Autótaxi NV női gépkocsivezetőket keres!
– Megfogadjuk a Pártválasztmány határozatát – magyarázza Jágerszky György, a taxivállalat forgalmi osztályának vezetője – s ennek értelmében azokat a sofőröket, akiknek más szakképzettségük is van, igyekszünk olyan helyre állítani, ahol ezekre a szakemberekre a termelés előremozdítása végett nagyobb szükség van. A volán mellől ilyen módon elkerülő gépkocsivezetők helyét akarjuk elsősorban nőkkel betölteni. Úgy tervezzük, hogy már a közeljövőben 300 nőt alkalmazunk. A jelentkezettek közül százat már be is hívtunk s ezeket az Autóműszaki Intézet március 6-án induló tanfolyamán fogjuk kiképezni. A tanulás költségeit teljesen a vállalat fedezi, megvásárolja a tankönyveket, fizeti a vizsgadíjat.

Beszélgetésünk közben már össze is gyűlt a kis szobában a behívottak első csoportja. Sorban, egyenként ideülnek, szembe velünk, az asztalhoz, hogy beszéljenek valamit – magukról.

Sorra beszámolnak terveikről Jágerszky György elvtársnak, az Autótaxi NV forgalmi osztálya vezetőjének a női taxisofőr-jelöltek. Balról: Knézi Lucia, Lőrincz Mária és Csorba Jenőné

Először a „háziak” kerülnek sorra: két fiatal lány, aki a taxivállalat íróasztala mellől szeretne a volán mellé kerülni. Az egyik régi ismerősünk arcképét egy riport kapcsán már közöltük is az AUTÓ hasábjain. Csala Csillának hívják és furcsa nevén kívül arról is nevezetes, hogy ő volt az Autótaxi Szabadságharcos-csoportjában az első női motorversenyző. Most is elsőnek kerül a neve a listára s erre rendkívül büszke… Jelenleg gépírónő a kár- és baleseti osztályon, – éppen olyan helyen, ahol a gépkocsivezetés kellemetlen oldalaival ismerkedhetik meg.
– Éppen ezért tudok majd talán másoknál is jobban vigyázni – erősítgeti, – mert látom, hogy aki betartja a szabályokat, annak nem történhetik semmi baja. Ezt tanultam meg egyéves motoros tapasztalataim során, a nyeregben is.
Csilla „csinált kedvet” a 19 éves Knézi Luciának is, a versenyiroda titkárnőjének, hogy az írógépet cserélje fel a volánnal. Mosolyogva mondja, hogy eredetileg varrónőnek készült, de úgy érzi: most találta meg igazi hivatását.

Turcsik Piroskával már nem ilyen folyamatos a beszélgetés. Mintha vizsgálóbíró előtt bűneiről kellene vallania, olyan nehezen mondja meg, hogy jelenlegi foglalkozása: háztartási alkalmazott.
– Ne szégyelje, hogy dolgozik – bátorítja Jágerszky elvtárs, – nem olyan nőket akarunk mi felvenni, akinek rúzsra meg púderra kellene a kereset!
Kiderül, hogy Piroska édesapját, aki állványozómunkás volt, éppen egy autó gázolta halálra az országúton, 13 évvel ezelőtt. Nem maradt az akkor 6 éves gyermekben gyűlölet minden autó iránt?
– Meg akarom mutatni, hogy az ember ura a gépnek és őrzője minden embertársa életének – mondja határozottan. És mi meg vagyunk győződve, hogy ebből a kislányból feltétlenül jó sofőr lesz!

Varga Erzsébet ül most hozzánk. Apja 67 éves, éjjeliőr. Erzsi tavaly gimnáziumban érettségizett, orvos szeretett volna lenni. Ha kollégiumba menne, nem tudna hazaadni a háztartáshoz, – hát ezért akar pénztkereső foglalkozást vállalni. Mindig nagy kedve volt a motorhoz. De azért nem adja fel a reményt, hogy folytassa tanulmányait. Egymásra nézünk az osztályvezetővel, aki felcsillanó szemmel jelenti ki: „Mindenképpen lehetővé tesszük, hogy továbbtanulhasson. A demokrácia senkitől se veszi el a továbbképzés lehetőségét, sőt elősegíti azt. Majd igyekszünk olyan beosztást adni, hogy közben az egyetemre is járhasson.”
Nem is hisszük, hogy e percben Varga Erzsébetnél boldogabb ember lehessen a Földön…

„Példát fogunk mutatni munkánkkal a férfiaknak” – mondja Erdész Ibolya (középen), a többiek nevében is. Mellette balról Turcsik Piroska, jobboldalt Csala Csilla

Hasonló problémája van Erdész Ibolyának is. Nyolc elemi után már pénzt kellett keresnie. De most második éve a dolgozók gimnáziumába jár, le szeretne érettségizni. Nem is akar más lenni, mint sofőr. Mégis: többet akar tudni, mint a többiek. Talán egyetemre is jár majd azután.
– Az orosz nyelvet szeretném tökéletesen megtanulni, hogy mindennél jobban megismerhessem a szocialista szovjet kultúrát. Hiszen a szocializmus országának útmutatása és segítsége tette lehetővé, hogy a nők egyenrangú emberek lehessenek a mi hazánkban is. Hogy kivehessük részünket a termelés, a szocializmus építésének nagy munkájából az élet minden területén, – akár a kormánykerék mellett is. Hogy tanítva és példát mutatva, a férfiakkal egy sorban álljuk meg helyünket a békéért folyó harcban.
Erdész Ibolya 3 hónappal ezelőtt, – a SzIT-ben végzett munkája alapján – tagjelölt lett a Magyar Dolgozók Pártjában. És a gépkocsivezető-képző tanfolyamon tanulással, a taxiban pedig majd versenymunkával akarja kiérdemelni, hogy párttag lehessen.