Ki Kicsoda – a taxizásban?

Ki Kicsoda – a taxizásban?
Megosztom

Rendszeresen kérdezitek tőlünk, mi a bajunk a fuvarkufárokkal, és miért tartjuk elfogadhatatlannak, hogy őket egyáltalán számításba veszik és megkérdezik taxisokat érintő ügyekben, kérdésekben, vagy akár tarifatárgyalásokon. Az előző hírecske meg is alapozta ezt a szösszenetet.

A fuvarszervező cégek cégkivonataiban (jelenleg) zömében két főtevékenység szerepel a millió sallang mellett. Ezek közül az egyik az 5221 – Szárazföldi szállítást kiegészítő szolgáltatás, a másik a 4932 – Taxis személyszállítás. Tényszerű, hogy ebbe a tevékenységi körbe tartozik a konkrét taxis munka, beleértve a városi, elővárosi és helyközi szolgáltatást is, ezt a szolgáltatást a megtett távolsággal, illetve az eltelt várakozási idővel arányos, taxaméter által jelzett tarifa szerinti díj ellenében nyújtják, valamint a személygépjármű bérbeadása vezetővel együtt és a taxis személyszállításhoz kapcsolódó diszpécser szolgálat is.

A diszpécserszolgálat nem más, mint személyszállító szolgáltatási feladatot – közvetlenül vagy közvetve, számítástechnikai alkalmazások közbeiktatásával, ellenérték fejében vagy ingyenesen – közvetítő vagy szervező szolgálat.

A személytaxi-szolgáltatást folytató vállalkozás a szolgáltatás színvonalának és mértékének a növelése érdekében, a feladatok vállalása céljából – önállóan vagy más vállalkozással közösen – a tevékenységi engedélyében külön meghatározott diszpécserszolgálatot tarthat fenn, vagy ilyen szolgálatot működtető vállalkozással szerződést köthet. A diszpécserszolgálat az utazási igényt csak a személytaxi-szolgáltatás nyújtására jogosult személytaxi vezető részére közvetítheti és szervezheti. Diszpécserszolgálattal utazásközvetítő, vagy utazásszervező szolgáltatásra szerződés csak abban az esetben köthető, ha a szerződés alapján a személyszállító szolgáltatást személytaxi-szolgáltatás nyújtására jogosult vállalkozás teljesíti.

Azt hiszem, innentől érthető, hogy a fuvarszervezők nem mások, mint diszpécser központot működtető vállalkozások, akikkel a taxisok szerződést kötnek, hogy fuvart kapjanak. A fuvarszervező cégeknek nincs saját taxi gépjárművük, nincsenek az alkalmazásukban taxisofőrök, és tulajdonosi körükben nincs egyetlen, taxiengedéllyel rendelkező taxisofőr sem. Vagy csak elenyésző számban, hiszen mint tudjuk a klasszikus szerint: ‘nem a taxizásból, hanem a taxisból kell megélni’.

Mivel a diszpécserszolgálatot, melyet ők előszeretettel fuvarszervezésnek becéznek, szolgáltatási díj ellenében végzik szerződött partnereik számára, juttatás ellenében, így nekik bármikor helyük lehet egy fuvarszervezői érdekképviseleti megbeszélésen, ám semmi keresnivalójuk taxisofőrök – legyen azok egyéni vállalkozók, vagy bérbeadó cégek minimálbér közelében sem lévő alkalmazásában álló sofőrök (bár ez is megér egy misét, de majd máskor) – érdekében álló bárminemű megbeszélésen vagy tárgyaláson, de különösen nem a taxisofőrök munkavégzését, munkakörülményeit, költségeit és bevételeit érintő egyeztetéseken.

A fuvarszervezők, illetve diszpécserközpontok szolgáltatásukat díjazás ellenében végzik, ez a tagdíj, amit minden hónapban behurcolnak nekik a taxisok. Ezen felül szintén szolgáltatásként, díjazás ellenében/külön díjazásért adnak megkülönböztető matricát és szabadjelzőt is a velük szerződésben álló személytaxi szolgáltatóknak. Mindezzel ők szolgáltatást végeznek, és semmiképpen sem érdekképviseletet látnak el, főleg nem jogosítják fel őket a szerződések, hogy szerződött partnereik nevében a taxisokat érintő rendeletekkel és szabályozással kapcsolatban beleszólási és véleményezési joggal rendelkezzenek. Egy esetben lenne ez alól kivétel, ha a szerződésekben erre kitérnének.

Innentől kezdve pedig elfogadhatatlannak és felháborítónak tartjuk, hogy minden, a taxis munkavállalókat érintő fontos és lényeges kérdésben – rendeletek, tarifák, gépjárművel kapcsolatos szabályozások, biztosítások, ellenőrzések, stb. – nem a taxisok, hanem ezen szolgáltató cégek tulajdonosai véleményét kérik ki, illetve, amint már leírtuk, az illetékeseket megvezetve szakmai kérdésekben állást foglalnak. Egyértelmű, hogy az ő érdekük nem más, mint hogy adott számú taxissal (lehetőleg minél többel) szerződjenek, fix szolgáltatási díjért (tagdíj), nem beszélve a pacsipénzekről és egyéb illegális bevételekről, ezáltal biztosítva saját gazdagodásukat. A gyarapodásukhoz szükséges taxis létszámot csak úgy tudják biztosítani, ha megfelelő darabszámú címet tudnak számukra adni a diszpécserközponton keresztül, azok pénzben mérhető össz-összege számukra irreleváns (ha egyáltalán még mond valakinek a fuvarminőség szó valamit), legalább annyira, mint minden egyéb, a taxisokat érintő kérdés és probléma.

Továbbá, szigorúan a jogszabályi környezetnél maradva, és csak azt figyelembe véve, felvetődik az a kérdés, hogy egyáltalán van-e jogosultsága szerződést kötnie bármely, magát taxiscégnek becézgető fuvarszervező-diszpécserközpontnak akár a repülőtérrel, akár a televízióval, akár cégekkel, bármi egyébbel. Milyen alapon dönt egyetlen diszpécserszolgálat is arról, hogy a békeidőkben 7000-7500 fővárosi taxis közül melyik az a pár száz, amelyik egy-egy szerződést teljesíthet, illetve milyen alapon fejt ki lobbitevékenységet bárhol is a városban, mások sérelmére, illetve másoknak anyagi kárt okozva a diszkrimináció által, de sokszor hitelrontás és károkozás révén is (lásd korábbi cikkünk a turisztikai oldalakról, vagy akár reptéri reklám lobbi, stb.).

Summa summarum, a jelenleg élő rendelet, a törvényi szabályozások sehol nem nevesítenek akár nagy múltú (annál kisebb jelenű) taxitársaságot, taxitársaságokat, mintha azok nem is léteznének.

Tovább rontva a helyzetet, feltűnik még a képben a BKIK, “aki” azonban a saját – elszólásnak is beillő – nem túl régi nyilatkozata alapján a vállalkozások (nem csak taxi, hanem összes ágazat) mintegy 40 % -át képviseli. Az egyetlen, diszpécserszolgálatokat nevesítő és engedélyekkel ellátó szervezet a hivatali zsákutcák rengetegében a BKK. (sic) Az a BKK Zrt, amely legalább a legkisebb pont (vagy legalábbis annak kellene lennie) az egész fejetlenül felépített káoszban, de még csak nem is hivatali tényező.

Mindezekre figyelemmel, nem kell és nem is lehet csodálkozni a járványhelyzet kapcsán eszkalálódó, taxi üzletágat sújtó problémahalmaz csúcsra jutásán. Jelen helyzet szerint, ellenállás hiányában, marad a lenyúló, pénzszivattyú ágazatok uralkodása a taxizás felett.

31/2013. (IV. 18.) Főv. Kgy. rendelet
a személytaxival végzett személyszállítási szolgáltatás és a személytaxiszolgáltatást közvetítő és szervező szolgálat működtetésének feltételeiről, a taxiállomások létesítésének és igénybevételének rendjéről és a személytaxiszolgáltatás hatósági áráról

2. A személytaxi-szolgáltatást közvetítő és szervező szolgálat működésére vonatkozó szabályok

§ (1) A személytaxi-szolgáltatást közvetítő és szervező szolgálat (a továbbiakban: szolgálat) a külön jogszabály szerinti tevékenységi engedély megszerzése előtt köteles a személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvény szerinti előzetes igazolás kiadásához szükséges, e rendelet 5. § (3) bekezdésében meghatározott iratokat, továbbá a köztartozás-mentességről, a nevére szóló vezetékes telefon-előfizetésről, és a jelen paragrafus (6) bekezdésében előírt technikai eszköz megfelelőségéről szóló iratokat, valamint a 30 napnál nem régebbi cégkivonatot és az aláírási címpéldányt a közlekedésszervezőnek benyújtani.
(2) A szolgálat köteles saját vállalkozásában folyamatos diszpécserszolgáltatást fenntartani, amely a megrendeléseket rögzíti, és a megrendelést továbbítja a szolgáltatást teljesítő tagja, munkavállalója, vele érvényes szerződésben álló alvállalkozója személygépkocsi-vezetőjéhez.
(3) A szolgálat köteles a beérkező és kiközvetített rendeléseket számítógépes nyilvántartásban rögzíteni.
(4) A szolgálat a személytaxi-szolgáltatás értékesítéséhez fűződő telefon-előfizetéseit a saját nevén köteles fenntartani. A szolgálatnak legalább egy vezetékes telefon-előfizetéssel kell rendelkeznie.
(5)17 A szolgálatnál a személygépkocsival díj ellenében végzett közúti személyszállításról szóló kormányrendeletben meghatározott ideig megőrzött megrendeléseket a közlekedésszervező az alvállalkozói járműszám megállapítása, valamint az utaspanaszok vizsgálatával összefüggő célból ellenőrizheti.
(6) A szolgálat diszpécseralkalmazása:
a) térinformatikai alapon rendszerbe szervezett,
b) az irányított taxi-gépkocsik adatkommunikációba kapcsolt eszközei minimum 5 másodperces frissítésű, 20 méternél pontosabb pozíció és irány meghatározására, továbbá kétirányú adatkommunikációra alkalmasak,
c) a beérkező rendelési cím és kiállási idő manuális, vagy adatkapcsolat módú rögzítésén túl, önműködő (személy beavatkozásától mentes) módon választja ki a fuvarra alkalmas és a legjobb pozícióban – hely, irány, távolság, idő – lévő szabad személytaxit azzal, hogy a rendszer a közlekedési szabályok és az aktuális forgalmi viszonyok figyelembevételével a valós közúti útvonalakon történő (nem légvonalban számított) távolság számítására alkalmas,
d) képes a személytaxiban hangjelzés mellett olvasható módon a pontos rendelési címet és időpontot megjeleníteni, vagy amennyiben a jármű navigációs berendezéssel ellátott és ezen eszközt a személytaxi-szolgáltatást végző személy üzemelteti, képes az úti célt az eszközbe adatkapcsolati úton – emberi beavatkozás nélkül – továbbítani,
e) képes rögzíteni a telefonon, faxon, e-mailben, levélben, vagy on-line érkező megrendeléseket,
f) képes a járművezető támadásjelzése, személyi sérüléssel járó saját balesetjelzése alapján a központban figyelmeztető jelzést és valós idejű helyazonosítót on-line fogadni annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok értesítése haladéktalanul megtörténhessen a diszpécserszolgálat közreműködésével.
(7) A diszpécseralkalmazás (6) bekezdésben foglaltaknak való megfelelőségéről a közlekedésszervező tanúsítványt állít ki.
(8)A szolgálat kizárólag a (7) bekezdés szerint tanúsított diszpécseralkalmazással közvetítheti a szolgáltatási adatokat.Értelmező rendelkezések

176/2015. (VII. 7.) Korm. rendelet
a személygépkocsival díj ellenében végzett közúti személyszállításról


2. § E rendelet alkalmazásában:
diszpécserszolgálat: személyszállító szolgáltatási feladatot – közvetlenül vagy közvetve, számítástechnikai alkalmazások közbeiktatásával, ellenérték fejében vagy ingyenesen – közvetítő vagy szervező szolgálat;

IV. FEJEZET
A DISZPÉCSERSZOLGÁLATI TEVÉKENYSÉG
A diszpécserszolgálati tevékenység végzése


16. § (1) A személytaxi-szolgáltatást folytató vállalkozás a szolgáltatás
színvonalának és mértékének a növelése érdekében, a feladatok vállalása
céljából – önállóan vagy más vállalkozással közösen – a tevékenységi
engedélyében külön meghatározott diszpécserszolgálatot tarthat fenn, vagy
ilyen szolgálatot működtető vállalkozással szerződést köthet.
(2) A diszpécserszolgálat az utazási igényt csak a személytaxi-szolgáltatás
nyújtására jogosult személytaxi vezető részére közvetítheti és szervezheti.
Diszpécserszolgálattal utazásközvetítő, vagy utazásszervező szolgáltatásra
szerződés csak abban az esetben köthető, ha a szerződés alapján a
személyszállító szolgáltatást személytaxi-szolgáltatás nyújtására jogosult
vállalkozás teljesíti.
(3) A diszpécserszolgálat rögzíti a telefonon, faxon, e-mailben, vagy on-line
érkező megrendeléseket, és továbbítja azokat a belföldön szolgáltatást
teljesítő személygépkocsi vezetőjének. A diszpécserszolgálatnak
hangfelvétellel vagy írásban rögzítenie kell a megrendeléseket függetlenül
azok formájától, valamint azt, hogy a diszpécserszolgálat a megrendelést
továbbította a feladatot teljesítő személygépkocsi vezetője részére, és azokat legalább három hónapig meg kell őrizni. Az adatok kezelése és továbbítása az adatszolgáltatók hozzájárulása alapján, valamint az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvényben foglalt rendelkezések szerint történik.