Itt mindenki hülye?

Itt mindenki hülye?
Megosztom
  •  
  •  
  •  

Megjelent egy cikknek csúfolt szösszenet a Taxisok Világa oldalán. Linkeltük itt is, és lentebb, hadd örüljenek a kattintásaitoknak, ha ott is meg akarjátok nézni. Szívesen, Metál, bedobhatod Mekk Eleknek a fasza kis statisztikát, mennyien olvasnak.

Mondjuk nekünk a cikk második mondata után a fejünkbe ugrott a címben foglalt kérdés:

Utána megkérdeztük: -oli-, ti ebben az országban voltatok az elmúlt, most már több mint egy évben? Vagy Metál tényleg ilyen jól elvolt Mekk Elek támogatásából? Már majdnem annyit lehetett keresni nyáron, mint a régi, szép időkben? Szélesedtek a lehetőségek? Na, mindegy, olvassatok.

Mit csinálsz helyette?

A járvány kezdete óta már több mit egy év eltelt. Ebben az időszakban a taxisok kereseti lehetősége erősen beszűkült. Ha szinteket kellene mondani, akkor az átlagoshoz képest hol rosszabb, hol sokkal rosszabb, hol egyenesen nulla volt a fuvarozási lehetőség.

Tavaly tavasszal volt egy rövid „maradj otthon” időszak, azt még úgy-ahogy túléltük. Aztán ahogy közeledett a nyár, egyre szűkültek a korlátozások, és szélesedtek a lehetőségek. Már majdnem annyit tudtunk keresni, mint a békeidőben. De csak majdnem…

A járvány második hulláma sokat rontott az eleve gyenge kereseti lehetőségeken. Itt kezdtek nagyobb arányban azon gondolkodni a kollégák, hogy talán valami másba kellene fogni. Legtöbbeknek nem, vagy csak minimális tartaléka volt a nehéz időszak átvészelésére, tehát elengedhetetlenné vált valami produktív, jövedelmet termelő munka után nézni. A harmadik hullám meg sokaknál szinte lenullázta a taxizással megkereshető jövedelmet. Beszéltem olyan kollégával, aki három egymást követő napon is nulla bevétellel ment haza. A tartalékok elfogytak, a napi megélhetés került veszélybe.Tömegével hagytak fel a taxizással a vállalkozók. Budapesten a korábbi 7 ezret meghaladó létszám már ötezer alatt van, és csökken tovább. Sokan, jobb időkre várva csak szüneteltetik vállalkozásukat, a pesszimistábbak azonban teljesen feladták: vállalkozásuk megszűnését jelentették be. Na de mit csinálsz helyette? – ezt a körkérdést tettük fel néhányuknak.

Csapattag, 57 éves: Megvan a D kategóriás jogsim, elmentem a BKV-hoz buszozni. Nem teljesen ismeretlen a terület, mert mintegy 25 éve dolgoztam már ott. Először csak a garázsba osztottak be, de legalább volt alkalmam gyakorolni a csuklóssal való tolatást. Ma már a forgalomban dolgozom, a fizetés egészen tűrhető (és a nyugdíjat is „meg fogja nyomni”. A szerk.), csak a hajnal háromórai kelés esik kissé nehezemre.

Csapattag 50 éves: Átképzésen vagyok a BKV-nál. Ingyenesen meg tudom szerezi a busz-jogsit, és fizetést kapok még a tanfolyam alatt is. Néhány évig majd buszozok, aztán meglátjuk. A vállalkozásomat azért még nem adtam fel.

Mezítlábas, 64 éves: nemrégen mentem nyugdíjba. Eleinte még örültem is, hogy kevesebb a fizetnivaló (a nyugdíj mellett taxizók csak szja-t fizetnek. A szerk.), de aztán hamar rájöttem, hogy hiába kevesebb a kiadás, ha a bevétel szinte nulla. Megbeszéltük a lehetőségeket a családban, és közösen úgy döntöttünk, hogy ezt nem érdemes erőltetni. Visszaadtam a vállalkozásomat és a nyugdíjamból, meg a feleségem szerencsére elég jó fizetéséből élünk. Imádok „unokázni”!

További csapattagok: ételszállításban vesznek részt, csomagküldőnél helyezkedtek el gépkocsivezetőként, vagy karbantartó és kertész állást vállaltak egy óvodában. Van, aki betársult a fia vállalkozásába építőipari gépeket forgalmazva. Olyan is akad, aki az építőiparban helyezkedett el, családi- és társasházakat építenek, tele vannak munkával.

Van egy nagyon pesszimista jóslatom: a taxizás már soha nem lesz a régi.  Nyilván a megszorítások enyhítésével majd több lesz a munka, és miután sokan abbahagyták, talán a kisebb létszám miatt az egyénre is több fuvar jut, de a „békeidők” többé már nem térnek vissza.

Igaz, hogy ugyanezt mondtuk a kétezres évek elején a nyolcvanas évekkel kapcsolatban…

-oli-